leterítem a takarót...

AMIT MA MEGTEHETSZ
 leterítem a takarót a fűre, vége a fenyő árnyékában. ledőlök, orrom előtt könyv, ceruza, teáscsésze és kanna.

elkezdek olvasni, de máris részévé lettem azoknak a négyzet- és köbmétereknek, melyektől a könyvbe hatolván éppenhogy távolodnom kellett volna. csettintésre lepottyan a fenyőről egy száraz tűlevél. hirtelen a könyv lapján és a takarón terem mindenféle rovar és bogár. hipp-hopp megjelenik a fehér könyvlapon egy kékes, pirosas, ragyogó mintájú, körömnyi egyed, balról jobbra mászik egy irányba a betűsorokkal, át a lap szélén. hamarosan megint ott, de nem, már a következő, az előző már a fűszálakon araszol. át a takarón, át a kézen, át a fejen, át a könyvön, át a földön mozognak a hangyák, mindenféle bogarak és atkák is, kik lábakon, kik szárnyakon. talán vannak olyan aprók is, kik az olvasásban véletlenül vesztüket lelik. és lesznek olyan parányok is, kikben a magamfajta nagydarab ember nem tehet kárt. éppen a könyv mögött vagyok a kerítésnél, fű nő rajtam, földdé válok, erdővé, majdnemhogy elmúlok, és örökzöldken újra kezdődöm.

TÄNASIDA TOIMETUSI

laotan lina rohule, occapidi kuuse vilusse. viskan pikali, ninaette raamatu, pliiaci, teetassi ja -kannu. hakkan lugema, aga juba olengi osakene neist ruut- ja kuupmeetreistki, kust raamatusse sisenenuna justkui kaugenebinuks*. nipsti poccab kuivanud okas kuuseocast. korraga on raamatuleheküljele ja tekile tekkinud igasugusida putukida ja mutukida. plaksti ilmunud valgele lehele sini- ja punakarvalise küütleva kirjaga küünepikkune mardikas, roomamas vasemalt paremale täheridadega samas suunas, üle leheküljeserva. varsti jälle sääl, aga ei, juba järgmine, eelmine juba rohulehtedel turnimas. üle lina, üle käte, üle pää, üle raamatu, üle maa liikumas sipelgida, igasugusida sitikida ja satikida, kes jalule, kes tiivule toetudes. küllap olemas nii pisukesidagi, kes lugemises kogemata oma oca leiavad. ja leemas nii imepisukesidagi, kes minusuguse inimmüraka käest kannatada saada ei saa. olen parajasti raamatu taga aia ääres rohtumas, maastumas, mecistumas, peaaegu päädimas, ja igihaljalt jälle algamas.

/Kalju Kruusa/