öt csepp, meg tíz

középszerűségre kárhoztatva állok
kint már olvad
bugyogó vérem fodra ne borzoljad
a feledésük árkaiban ülő hólevet
lágy iszapágyon bóklászom
életem könnyű habja ömlik számon
pillék kavarognak a lelkem helyén
szürke szemem lustán lesi
fagyott tükrök fehér mélyén

tompa jelen

didergeti

Tüstént frissítek

Drága nagyérdemű(m)!

Hamarost néhány fordítást közlök majd e blogon. Lehet kritikai észrevételeket tenni, bájosan értekezni, magyartalanságokon kacarászni, változtatásokat eszközölni, vaskos kötetben kiadni.

Kézcsókom a hölgyeknek, maximális tiszteletem az uraknak!

cordialement
V. M.

szegény-szerencsétlenek

mennyien
mindannyian
szegény-szerencsétlen zugdohányos
sietve eldob
kabátzsebben olt
szőnyeg alá hessent
párkányról sepreget
tenyerébe lapít
húsába temeti
izzó parazsat
lopva les
mély szemében szégyen-féle

oldalog

hiába
marad
keserű a szájban
égett seb a bőrön
lüktető

-

suttogjuk:
nem látta meg senki
izzó parazsunkat

löttyintsük rája
agyunk vizét
sósat szemből csorgót
csak a parazsat ne
ne lássa meg senki