De mikor kinyitod minden
megváltozik: lihegés, léptek zaja,
figyelj, nehogy útban légy.
Útban. Az út itt indul,
a kertbe vezet, majd a fal mentén
az erdő felé, ott nyomok kezdődnek,
hallgatag és nyugalmas az erdőnek ajtaja,
és mikor kinyitod, ott is vagy
a szobában. Itt minden hang.
Itt minden nesz. Itt
esőcsepergés és levélsusogás,
tengermorajlás és szélzúgás, és
lihegés és léptek zaja.
Figyelj, nehogy útban légy.
Hát útban voltál? A fal metnén le lehet menni a kertbe.
--–
Vaikne ja rahulik öö uks.
Aga kui teed ta lahti, kõik
muutub: puhkimine, sammude müdin,
vaata et teele ette ei jää.
Teele ette. Tee algab siitsamast,
läheb alla aeda, siis müüri kõrvalt
metsa poole, seal algavad roopad,
vaikne ja rahulik metsa uks,
ja kui teed ta lahti, oledki
toas. Siin on kõik hääled.
Siin on kõik krõbinad. Siin on
vihmasabin ja leherabin,
meremühin ja tuulekohin, muidugi
puhkimine ja sammude müdin.
Vaata et teele ette ei jää.
Kas jäid? Müüri kõrvalt saab alla aeda.
/Hasso Krull/
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire