egymás húsa

tompa fényű szemeidre nézek
gyomromban a görcs
de élj csak egy napot
és én alszom alszom
alszom

A rádióban szerelmi kalandról beszélt egy férfi

Halál az idealistákra, velük pusztulok én is. Nagy, színes tüzű, buborékot hányó, rózsaszálakat emésztő máglyán égessék el tetemeinket. Hamvainkat szórják szét, lehetőleg a Kőbánya-Kispest metrómegálló közeli kiserdőben, mert ott senkit sem zavar. Ki menne oda? Majd, ha az esetleg arra bóklászó hajléktalanok ráakadnak orchidea illatú maradványainkra csendesen elmosolyodnak, vöröslő orrukkal jólesően szippantanak, kigyilkolt nyálkahártyájuk kellemesen bizsereg, aztán elfelejtenek minket.

nem várok tavaszt 2

nem várok tavaszt
szemem megszokta a félhomályt
hályogot vontak rá sápadt napok ujjai

titkon szőtt hálóim elszakadoznak
csöndben
és nem is bánom

mert nem várok tavaszt

Szeretek gereblyézni, bár sérti elpuhult markomat a nyele.

Hentesnek kellene inkább tanulnom!

 Annak van látszatja,

pont mint a Múzeum körúton, a BTK falát mosó overálosok ténykedésének. Leborotválják a piszkot, újra sárgák a téglák.

A henteskedésnek is van.

Látszatja.

Véres lesz a kötény, meghal a disznó, tisztulnak a belek, sül a vér, töltődik a hurka-kolbász, sütöget a laci-konyha, jóllaknak a borszagú bácsik.

.

Csak ez a bölcsész-lét láthatatlan.

Hagy nyomot?

Hagyogat..

Ha mást nem is, hát a kocogó sörösüvegeket a csomagtartóban és cigarettacsikkeket az ablakpárkányon, mocskos ujjlenyomatot a karikönyvtár francia-magyar szótárán.

Szépíteném én a lelkeket, ha merném, meg persze ha módomban állna.

Nem áll.

Ezért aztán tovább koszolom fehér billentyűzetem a pingvines ágytakarón törökülve, jobb lábfejembe hangyákat csalva.

nem várok tavaszt 1

     

megszokta már szemem a félhomályt ?