Szeretek gereblyézni, bár sérti elpuhult markomat a nyele.

Hentesnek kellene inkább tanulnom!

 Annak van látszatja,

pont mint a Múzeum körúton, a BTK falát mosó overálosok ténykedésének. Leborotválják a piszkot, újra sárgák a téglák.

A henteskedésnek is van.

Látszatja.

Véres lesz a kötény, meghal a disznó, tisztulnak a belek, sül a vér, töltődik a hurka-kolbász, sütöget a laci-konyha, jóllaknak a borszagú bácsik.

.

Csak ez a bölcsész-lét láthatatlan.

Hagy nyomot?

Hagyogat..

Ha mást nem is, hát a kocogó sörösüvegeket a csomagtartóban és cigarettacsikkeket az ablakpárkányon, mocskos ujjlenyomatot a karikönyvtár francia-magyar szótárán.

Szépíteném én a lelkeket, ha merném, meg persze ha módomban állna.

Nem áll.

Ezért aztán tovább koszolom fehér billentyűzetem a pingvines ágytakarón törökülve, jobb lábfejembe hangyákat csalva.